Istenkáromlás

A színpadon egy csapat érzéki színész állt, akik gyönyörűen vonaglottak vajszínű vászontunikájuk alatt, és azt hitték, hogy ők igazán értik Jézust. Azt a fajta értelmezést adták elő, amely lerántaná a leplet egy megváltóról, akiben milliók hittek évezredeken át, és azzal az önhittséggel vádolják az Istent, amit épp elkövettek a színpadon. A Madarász széles mosollyal bámulta őket, és nem tagadta, mennyire élvezte a játékot.

Krisztust nő játszotta. Épp háttal térdelt a közönségnek az olajfák hegyén fohászkodva, hamuszürke haja egyenesen terült szét a vörös posztón – a szín szinte lobogott a színpadon – és a ruha félig lecsúszott vállairól, bő hullámokba gyűlve lapockáján. A tanítványokat játszó férfiak a reflektor fénykörén kívül, félig árnyékban pörögtek, forogtak, és Krisztus tárt karokkal állt fel.

Szűk fénykéve éledt Krisztustól balra, és a keresztúton Júdás tűnt fel hófehér, makulátlan selyemingjében. Ahogy táncolt, be-betoppant a fénybe, ingje megvillant, káprázatos látványt nyújtva. A fény és Júdás megindultak Krisztus felé, a sötétben masírozó katonák lábdobogása hallatszott, és mikor Júdás és Krisztus fénye összeért, Júdás Krisztushoz lépett, kámzsaszélű dekoltázsába markolt, magához rántotta és szájon csókolta. Nem az üdvözlők csókjával, hanem az olcsó pornószínészek nyelvháborújával. Arrogáns és diadalmas arccal lökte el Jézust, és ő a fenekére esett. Fekete köpenyes légiósok vették körbe.

Read Full Post »

A szálka

Corvin: Forradalom (részlet)

Gábor egy ismeretlen, fehér szobában ébredt, fákra néző ablakkal. Egyedül feküdt egy fertőtlenítő szagú ágyban, durva vászonágynemű alatt. Szédült, kábának érezte magát, és gondolkodni sem bírt. Valami nincs rendben – ismételte a fejében egy megakadt gondolat, de nem tudta, hogy miért. Egy örökkévalóságnak tűnő fél óra telt el, mire rájött, hogy neki nem kéne itt lennie. Egy buliba indult el. Igen, emlékszik, hogy felöltözött, melegítettek a haverokkal, emlékszik, hogy amint kilépett a házból, videobeszélgetést kezdeményezett a barátnőjével… Villamossal akartak menni…

Bevillant egy arc, amit nem ismert fel, de valamiért döbbenetes gyűlölet fogta el. Széles állkapocs és kopasz fejbőr, ennyi maradt meg, és az emlék nyomban szertefoszlott, és nem tudta újra felidézni. Ekkor megmozdult. Fel akart ülni, de jobb keze nem válaszolt. Legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna.

Finom, bonyolult, mégis rutinná vált mozdulat megtámaszkodni magad mellett. Keze ehelyett irányíthatatlanul megrándult, és a támasztékára számító Gábor visszazuhant a párnák közé. Valami nincs rendben – ismételte a gondolat.

Az egész jobb keze zsibbadt. Egyszerre tűnt hidegnek és forrónak. A válla valami eszméletlenül fájt! Csak most ismerte fel, pedig a kín egész eddig ott lüktetett. Sikoltani akart, szája hatalmasra nyílt, álla megreccsent, de nem jött ki hang a torkán. Valahol egy műszer csipogni kezdett, és a következő pillanatban a fájdalom eltűnt, kellemes, kókadt zsibbadás váltotta fel.

Read Full Post »