Corvin: Forradalom (részlet)
Gábor egy ismeretlen, fehér szobában ébredt, fákra néző ablakkal. Egyedül feküdt egy fertőtlenítő szagú ágyban, durva vászonágynemű alatt. Szédült, kábának érezte magát, és gondolkodni sem bírt. Valami nincs rendben – ismételte a fejében egy megakadt gondolat, de nem tudta, hogy miért. Egy örökkévalóságnak tűnő fél óra telt el, mire rájött, hogy neki nem kéne itt lennie. Egy buliba indult el. Igen, emlékszik, hogy felöltözött, melegítettek a haverokkal, emlékszik, hogy amint kilépett a házból, videobeszélgetést kezdeményezett a barátnőjével… Villamossal akartak menni…
Bevillant egy arc, amit nem ismert fel, de valamiért döbbenetes gyűlölet fogta el. Széles állkapocs és kopasz fejbőr, ennyi maradt meg, és az emlék nyomban szertefoszlott, és nem tudta újra felidézni. Ekkor megmozdult. Fel akart ülni, de jobb keze nem válaszolt. Legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna.
Finom, bonyolult, mégis rutinná vált mozdulat megtámaszkodni magad mellett. Keze ehelyett irányíthatatlanul megrándult, és a támasztékára számító Gábor visszazuhant a párnák közé. Valami nincs rendben – ismételte a gondolat.
Az egész jobb keze zsibbadt. Egyszerre tűnt hidegnek és forrónak. A válla valami eszméletlenül fájt! Csak most ismerte fel, pedig a kín egész eddig ott lüktetett. Sikoltani akart, szája hatalmasra nyílt, álla megreccsent, de nem jött ki hang a torkán. Valahol egy műszer csipogni kezdett, és a következő pillanatban a fájdalom eltűnt, kellemes, kókadt zsibbadás váltotta fel.
Hollódombi 