Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. május

Kiscsillag

Na, akkor elképzelheted azt, amikor megkérdi tőled az időt a fehér nyúl! A panelház árnyékában vagy fél méterrel föléd tornyosul hosszú lábaival, bolyhos fülei a hátára omlanak, öltönymellénye kivágásában szépen megkötött csokornyakkendőt látsz.

Alíz legyen a talpán, aki ebből kivágja magát.

– Szép jelmez – hebegtem megilletődötten.

– Jelmez? Ugyan, micsoda modortalanság – háborodott fel a nyúl – jelmeznek hívni mások… egészségügyi állapotát!

Még én sem értettem ezt az… egészet. Kezdjük kicsit korábban? Életem tizenhatodik életévében földhöz csaptam egy poharat, amikor anyu a sokadik vitánkat zárta úgy, hogy „nagyon gyerek vagy”. Untam már a tankönyvek fölött bámulni a szobám falat minden délután és elegem lett belőle, hogy életem pasija keresztül néz rajtam. Akkor egy mély sóhajjal felemeltem a telefonom, felhívtam Angit, és annyit mondtam neki: „igazad volt, tényleg változtatnom kell.” A sors fogaskerekei mozgásba lendültek.

(tovább…)

Read Full Post »

Egy alkalommal, amikor az Árnyék és az Író a laptop előtt ültek, hirtelen szembe találták magukat egy üres lappal. Mind a ketten megdermedtek – egymásra néztek, és rájöttek, hogy van még valaki közöttük. És akkor egy széles barlangban találták magukat, velük szemközt egy óriással, akinek hájas testét fekete szőr borította, és a nyakán egy vigyorgó farkasfej ült.

– Ó, ne! – nyögte az Árnyék.

Az Író megrémült az Árnyék félelmétől.

– Ki ez? – kérdezte.

– Akitől a legjobban félek. Ő a Zseni.

És a farkas csak vigyorgott.

– Ne figyelj rá! – súgta az Árnyék. – Hátha elmegy.

És akkor visszahajoltak az üres lap fölé. Már régóta ültek egy izgalmas ötleten, amit közösen alkottak. Az Író a billentyűkre rakta a kezét, pötyögni kezdett, takaros jelenet alakult kezei között. Mikor megállt, elégedetten elmosolyodott, és már épp kezet fogott volna az Árnyékkal, amikor karcos, mély nevetés ütötte meg a fülüket. Sápadtan néztek a Zsenire.

(tovább…)

Read Full Post »

A teljesség igénye nélkül, kifejtetlenül néhány a mai álmaim közül:

  1. A szegényeknek le kellett migrálniuk az áradó Dunán. Egy alacsony hídról eresztettek le minket, engem egy jó nagy csónakba egyedül, evező nélkül. Az út egyben verseny is volt – gondolom a lakhatásért.
  2. Gazdag és sikeres emberekként gyűltünk össze egy teremben, ami valahol a föld alatt volt, én egy trónszéken ültem. Az intésemre behoztak egy embert – közép-alsó osztálybélit –, akit az otthonából raboltak el, a családja mellől. Mellette egy asztalon eszközök – kalapácsok és egyebek. A játék célja: öld meg az embert úgy, hogy nem érsz hozzá. Csak beszéltek. Az első ember az enyém – hagyományosan. Mire behozzák, már kész a tervem. Rutinból és zökkenőmentesen látok hozzá.
  3. Barney Stinson vámpírrá vált, és hősiesen menekíti a szerelmét a maffia elől. A maffia elég hülye ahhoz, hogy üldözzön egy vámpírt egy kihalt raktárba. Megkérdeztem unokaöcsémet: és mi a f@szt csinálsz, amikor a vámpír szembe fut veled? Barney-nak viccesebb ötlete volt.
  4. Egy denevér röpköd a szobában és nem merek aludni tőle, mert folyton rám akar leszállni.
  5. Egy posztapokaliptikus világban partra vetett tengeralattjárók belsejében élünk. A radarszobában az egyik számítógép ontja magából az infrasugárzást. Szaunának használjuk: bejövünk a nukleáris télből, derékig levetkőzünk – nők, férfiak – és leülünk a számítógép mellé egy húsz percre. Közben a háttérben egy orosz férfi keres valamit, a lyukkártyás gépek analóg kijelzői pedig még mindig próbálják mérni a mélységet és a nyomást. A kemény hóviharban mindkét mutató ingázik.

Read Full Post »

%d blogger ezt szereti: