Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2015. július

Hragal papa mogorván tört magának utat a piac forgatagában. Mióta feláldozta a lábát egy trollnak egy szerelmi bájitalért cserében, nem gyakran látták mosolyogni. Protézise leginkább egy kibernetikus csirkelábra hasonlított, szétálló támasztóujjai szinte kapaszkodtak az aszfaltba, az ósdi pneumatikus combhajlító pedig minden lépésnél hangosan sziszegett. Az öreg csak görnyedten bírta vonszolni a nehéz fémalkatrészt, és így elveszett az arrogáns, egyenes hátú zentek tömegében.

A szűk sétálóutcát sátrak, asztalok dzsungele szelte keresztbe-kasul, páraszórók fölé vetített hologrammokon futottak az árak – most már nem csak zentül, hanem a menekültek nyelvén és a tündérek cirádás rúnaírásainak vagy csomónyelvének valamelyikén. Hragal átkarolta unokája arcát és magához szorította, nehogy elvesszen a tömegben, vagy megfertőzze ez a rohadt agymosás.

Méghogy Visszatérők! Zsarnokok! És a söpredék az utcán, akik a háborút használták ürügynek, hogy bekönyörögjék magukat a határon! Barna és még sötétebb menekültek hevertek a sikátorokban, némán, még egymáshoz sem szólva, és irigy tekintettel bámulták a tömeget. Dús bajszok, lekonyuló szájak, sötét tekintetek, ezt látta Hragal, és ösztönösen is rámarkolt a tőrére. Részben azért, hogy jelezze: szabad ember. Részben azért, hogy jelezze: vérezni fog bárki, aki az unokájához ér.

– Nézd papa! – szólt hirtelen Adaral, és előremutatott egy standra. – Cseregyermek! (tovább…)

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: