Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2015. szeptember

Péter belépett a terembe. Félhomály fogadta. A nyitott ablakok előtt függönyök lebegtek. Friss szellő simított végig az antik bútorokon. Őszi falevelek illatát hozta, és drága whiskyét, ami az asztalon álló poharakban állt.

Péter nem így képzelte el a házi őrizetet. Ferenc az asztal túloldalán ült. Legkevésbé sem tűnt meglepettnek – sőt, épp egy második pohárba töltött a szeszből –, inkább meggyötörtnek és fáradtnak. Koravén arcát táskás szemei uralták, és őszülő, fekete haja. Szemhéja rángatózott. Hátratolta a székét, és rogyadozva állt fel, mintha csak vendéget fogadna.

– Ülj le! – legyintett színpadiasan egy másik, az övével teljesen azonos karosszék felé. Faragott antik bútor, ami vörösen csillogott a lakkréteg alatt.

Péter zavarában közelebb sétált. Nem számított erre. Ezerszer elképzelte ezt a jelenetet, és mindig azzal kezdődött, hogy fegyvert fog a szarházira, és bemutatkozik. Elmondja, hogy a férfi mit követett el ellene. Mit vett el tőle. Csak hogy megértse ő is, hogy miért kell szenvednie a halála előtt. Ferenc azonban inkább tűnt várakozónak, semmint döbbentnek.

– Számított rám? – kérdezte Péter értetlenül.

– Számítottam valakire – vonta meg a vállát. – Nem gondolkodtam konkrét személyekben. Ha huszonhét embert öltél meg, valakinek a valakije el fog jönni hozzád. Sokszor elképzeltem, hogy milyen lesz majd az az ember, de sosem gondoltam, hogy ilyen türelmes alak jön majd el.

Péter önkéntelenül a zsebébe nyúlt és megszorította a kését.

– Türelmes? – sziszegte.

– Szeretnél beszélni – vonta meg a vállát Ferenc. – És én szeretném hallani. (tovább…)

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: