Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2018. október

Rylthának, születésnapjára, 2018-10-06

variable bush viper 2

Rémálomra eszmélve

Azt mondják, sosem tudod meg, hogy honnan jött a kígyó és miért téged választott. Lynn csak megfordult a szűkös garzonjában – az első döbbenete az volt, hogy a lángvörös állat az arca felé ugrott, a második az, hogy a szájában érezte a tüskés pikkelyeket. Azonnal megragadta, próbálta visszahúzni, de a hátrahajló tüskék beakadta a szájpadlásába, ínyébe, fogába… és ahogy a kígyó lejjebb erőszakolta magát, már a torkába is. Lynn kapaszkodott. De egyben fuldoklott is. Ha hagyja magát, a kígyó egészen a gyomráig fog kúszni. Ha megtartja egyhelyben, hamarosan megfullad, mert a szörnyeteg elzárja a légútjait. Ha kirángatja… ha kitudja… a saját vérét fogja lélegezni. Lynn nem tartotta sokra az életét, de nem volt kész rá, hogy feladja. Az egyetlen, amit tehetett, hogy elengedte a kígyót, térdre esve tűrte az állat rángatózó, vonagló mozgását, végig a nyakán, a nyelőcsövén, egyenesen a hasáig. Minden egyes centimétert érzett belőle, minden apró pikkelyt és izmot. A legszörnyűbb, hogy sikoltani sem tudott. Csak markolta az asztal lábát a szánalmas kis konyhájában. Vér csöpögött a tátott szájából.

A támadás, amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is múlt. Lynn érezte a karcos fájdalmat végig a nyelőcsövében, a vas ízét a szájában. A gyomra tele volt, és öklendezhetnéke támadt. Érezte a mocorgást. A helyezkedést. De zihált. Élt. A szíve hevesen vert. És abban a pillanatban Lynn mindennél biztosabbra vette, hogy nem kész még feladni. A haptikus konzolhoz nyúlt a felkarján, és egy vészhívó programablak tűnt fel a kézfeje fölött. Tárcsázta a mentőket, és közben halkan sírt.

A fájdalom csak akkor kezdődött. Tudta jól, mi vár még rá. A padlóra zuhant, összegömbölyödött, és kapaszkodott az asztallábba. Kapaszkodott minden erejével. Hiába ordított, senki sem jött át. És ahogy embriópózba görnyedt, a csempén elmaszálta a vérét. Felülről nézve úgy festhetett, mintha vörös szárnyakat növesztett volna.

A szolgák jussa

Senki sem tudta, honnan jönnek a kígyók, miért élősködnek az embereken, és miért ölik meg a gazdatestet hónapok leforgása alatt. De a megacégek nem voltak hajlandóak ilyen könnyen feladni a munkaerejüket egy betegség kedvéért. Támogatták a gyógykezeléseket, még ha a legolcsóbbakat is. Lynn így került egy öltözőbe vagy két tucat sorstársával. A ledek fénye rég elhalványult, és természetellenes, kék félhomályra festette a zsúfolt helyiséget. Valahol egy öreg szellőztető zúgott és vibrált egy lusta ütemre, majdnem elnyomva az emberek halk pusmogását. Lynn az öltözőszekrények közötti szűk utcácskák egyikében állt, és (tovább…)

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: