Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘napló’ Category

Ma, 2016. április 6.-án reggel, felhívott édesapám. Egy elhadart köszönés után lelassított, és kimondta: „ma reggel Bendegúz elaludt”. Ez a négy szó azt jelentette, hogy a bernáthegyink, aki épp egy hét múlva lett volna tíz éves, álmában, és minden szenvedés nélkül meghalt. Miután beszéltünk, leraktam a telefont, félretoltam a tányért, amiből épp reggeliztem, és sírva fakadtam. Aztán, fél óra bőgéssel később, kissé megkönnyebbülve, felvettem a táskám és elindultam dolgozni.

Gyorsan dolgoztam, zökkenőmentesen, sokat nevettünk és jó hangulatban telt el a nap. Mégis, végig éreztem magamban egy türelmes, várakozó szomorúságot. Egy családtag, egy barát halt meg, és amíg emberek között ültem, nem tudtam vele foglalkozni. De, ahogy életében is tette, Bendegúz emléke megvárt az ajtónál.

Annak idején Bendegúzt én kezdtem el nevelgetni – egyesek szerint elrontani – és már évek óta nem laktam otthon, mikor még mindig hallottam a szüleimtől: „nézd, a kutyád megint mit csinált!”. Sok tekintetben rokon lelkek voltunk. Reméltem, hogy amikor el kell mennie, békében és nyugalomban teszi. És így volt. Mégis… Mint mindig, ha szeretsz valakit, amikor elmegy, sok mindent bánsz meg. Nem lehetett ez a történet vége. Ezért úgy döntöttem, még egyszer, utoljára, sétálni viszem a kutyámat. (tovább…)

Read Full Post »

Írói tanulság

Zsuzsa és Bea nyomán a kérdés: mi volt a legnagyobb tanulság, amit a legutóbbi írásodból megtanultál?

Nagyon sok volt arról, hogy hogyan lehet feldolgozni a halált és az életet, de a legfrissebb, ami elsötétíti az összes többit, egy mondatban megfogalmazható. Íme:

(tovább…)

Read Full Post »

Szóval, ahelyett, hogy dolgoznék, azon gondolkozom, hogy mi az eredetiség. Majdnem írtam belőle egy hosszú blogposztot, de azt hiszem, ez a téma még nem készült fel arra, hogy teljesen a nyilvánosságra kerüljön. Úgyhogy inkább megírom röviden.

Szóval van-e új a nap alatt? Ez az a téma, amit minden író átrágott már életében hatvanszor. Először jön az, hogy nem, nincs, mert véges számú téma és dramaturgiai forma létezik. Hamlet anyjának újraházasodása ugyanúgy Árulás, mint az, hogy Zordon lelöki Mufaszát a szikláról. Aztán jön a felismerés, hogy egy oroszlánfalka élete és kapcsolata a körülöttük élő világ természetes egészségével nem ugyanaz, mint egy uralkodói család élete egy politikailag és erkölcsileg megosztott világban, ahol a királyfi nincs felkészülve rá, hogy a saját arcképére formálja a világot.

Már csak azért sem lehet minden téma régi, mert olyan új dolgokat fedezünk fel a világról, olyan új irányokba fejlesztjük a kultúránkat, amik azelőtt soha nem voltak lehetségesek, és ezzel teljesen új területeket adunk az irodalomnak.

Akkor mi az eredetiség?

(tovább…)

Read Full Post »

%d blogger ezt szereti: