Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. július

A bár végében egy tünde lányt pillantott meg. Az a fajta szépség, akiből sugárzik a fiatalság, a magány és a vadászkedv. Bő mellén fodrosra gyűrődött az őszi zöld pántnélküli, amint előrehajolt, szívószálával felkeverte gyümölccsel teli koktélja maradékát, és a férfira nézett. Hatalmas, csepp alakú, hegyes sarkú szeme volt, akkora pupillával, hogy tükrében látszott az egész helyiség. Az arca sima és gyermekdeden lágy. Szomorúnak tűnt.

Gabriel átvágott a termen, vállával arrébb tessékelt egy figyelmetlen nehézfiút…

– Hé, faszfej, nem látsz?! – kiáltott utána, de Gabriel meg sem állt.

… míg az asztalhoz nem ért. Csak a keskeny pad húzódott közöttük. A lány félredöntött fejjel nézett rá. Szeme, rúzsozott szája és melle is terítékre került. Gabriel vetett egy pillantást a barna hajhullámokat megtartó hosszú fülre, aztán mélyen a tünde szemébe nézett. Amaz vissza rá.

– Miből gondolod – kérdezte a tünde búgó hangon – hogy te vagy az, aki megment majd?

(tovább…)

Read Full Post »

Göth

Válj gyilkossá, és nem csak egy életet pecsételsz meg. Vagy talán kezdjük később? Rendben, ugorjunk az érdekes részhez! Ez a másik történet miseborral és kárhozattal kezdődik. Tudni illik, az idősebb Thorncrown nem egy megtestesült szent, nem sokat adott a parancsolatokra, vagy úgy őszintén a világ bármely szabályára. Mondjak még róla érdekességet? Nos, az öreg nem bírta az alkoholt, főként pedig az olcsó lőrét. Éhgyomorra néhány korty is a fejébe szállt. Még valamit tudnod kell: az öreg, ha becsípett, káromkodott.

Pedig a böjtvégi mise nem az a hely, ahol az égieket büntetlenül átkozhatta.

Másnap reggel a lord nem jött le reggelihez. A család aggódott, így bekopogtunk. Nem érkezett válasz… Ezért rátörtük az ajtót. És ott lógott ő: gyűrött arcú madárijesztőként himbálózott szobájának gerendáján. Bajsza borzas, szemei kifordultak, és duzzadt nyelve egész állcsúcsáig lógott. Ujjai furcsa görcsbe merevedtek. És csak hintázott a huzatban: jobbra… balra… jobbra… balra… Oh, hogy nyikorgott a keményfa a feje fölött!

A lábáról piros cseppek hullottak a padlóra, és csodálatos módon, ahogy éjszaka himbálózott, alatta betűkbe rendeződtek:

– De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó – olvastam, s a gúny mosolyába hajlott a szám. Márk evangéliuma, 3:29.

A szolgálók sápadtan rohantak el. Babonás népség. Csak mert igét ír egy halott lábáról lefolyó vér!

(tovább…)

Read Full Post »

Volt az Írónak egyébként még egy segédje, a Könyvtáros. Mivel az Író nagyon félénk lélekkel született, rettegett mindentől, amire nem tudott előrukkolni egy forgatókönyvvel. Hogy szólalj meg, hogy végezd el, hogy éld túl, hogy érezd jól magad, itt vagy ott, vele vagy mással? Így hát, a Könyvtáros figyelemmel kísérte a világ történéseit, jegyzetelt, gyűjtögetett, tanult és rendszerezett. Huszonöt év leforgása alatt egészen hatalmas könyvtárt állított össze a világ tudásából, amire büszkén tekintett úgy, mint egy tökéletes, önellentmondás-mentes halmaza a tudományoknak. Egy ilyen jó mankóval még az Írónak sem kellett félnie, mert bármi történjék is, legrosszabb esetben is legalább annyit tudni fog, hogy hol kezdjen neki a kutatásnak. Ez azért megnyugtató, nem?

Ám a Könyvtáros kezdett már fáradni a rettenet munkában, és a tempója szépen lassulni kezdett. Történt ekkor, hogy vendégek kezdtek érkezni a polcai közé, hogy a tudását kikölcsönözzék saját munkájukhoz. Különböző, távoli részlegek között ingáztak, és a Könyvtáros nem bánta, mert igen csak örömét lelte a távoli anyagok közötti rendszerek hálójában. Szerette gondosan és ügyesen egymás mellé illeszteni a kirakósok darabjait, és megmutatni, hogy a matematika, a művészet és más dolgok mennyire nem elválaszthatóak egymástól, és hogy ellentmondásaik mindig csak látszólagosak, és valójában könnyedén feloldhatók.

Egyszer aztán furcsa dolog történt. Az egyik vendég két távoli részleg között mozdult, de két olyan kötetet kért ki, amelyeknek semmi közük sem lehetett egymáshoz.

(tovább…)

Read Full Post »

%d blogger ezt szereti: