Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. szeptember

Ez a könyv nem a jóságos anyakirálynő életéről szól. Nem, értekezzenek róla a derék történelemtudósok, akik annyi jó évet szántak rá, hogy megismerjék az életét. Életemben először úgy döntöttem, önző leszek. Kiérdemeltem, megvettem a jogot, annyi szenvedés árán. Akkor miért is nem az én nevemet viseli ez a történet? Mert, kedves olvasó, majd meglátod, hogy mennyire elválaszthatatlanul összefonódott életem ezzel a furcsa nővel.

Hogy miért furcsát mondok, az is hamar kiderül, mikor rájössz: a jóságos anyakirálynő régen nem volt más, csak egy egyszerű zsarnok lánya. Nem becsmérelni akarom, és nem elvitatni az érdemét, épp ellenkezőleg: lásd, hogy miből tört ő ki, és mennyire magasra jutott!

Igen, amikor először találkoztunk, az a Mikarevoi Diadal után történt. Az egész ezredünket hazarendelték szemlére a Tarannin téren, a királyi palota előtt. Igen, ez ugyanaz a Tarannin tér, ahol majd a diákok vérrel mossák fel a fajtisztasági program sértését, de ez majd csak egy évtized múlva következik be.

Megtiszteltetésnek szánta a dinasztia, de nem tudom, akadt-e köztünk olyan, aki annak vette. Szünetnek tűnt inkább. Kis kitérő a golyók záporából, az ágyútűz fakasztotta földgejzírek közül. Ideiglenes búvóhely a halál elől. Egyszerre próbáltuk kiélvezni, és egyszerre idegenkedtünk tőle. Folyton a puskáinkat kerestük, a golyókat ellenőriztük. Nem hittük el, hogy itthon vagyunk, mert annyira álomszerűnek tűnt az, hogy még létezhetnek ennyire békés utcák, tiszták, vértelenek, sehol egy barrikád vagy fedezék. Ha elhiszed, ha elengeded magad, talán kiderül, hogy ez az egész egy álom, és mikor a következő pislogás után kinyitod a szemed, a hideg kövön találod magad, ahogy lassan egy kimeneti seben elcsorog belőled tested minden melege és fölötted megállíthatatlanul kerepelnek a gépágyúk.

Pökhendinek láttuk akkor a fiatal Ravonna Carmen királyt. Fekete bőre elérhetetlenül magasra emelte őt, és díszektől nehéz fehér uralkodói ingje csak még jobban kiemelte a színét. Egy megmaradt felesége az oldalán állt, de háta mögött már ott állt az újabb szerető. Öt gyermeke tisztes távolságban maradva követte őt. Szemem sarkából nem bírtam nem figyelni az automobilt, amin érkeztek. Számukra rangot jelképezett. Számunkra híreket. Parancsokat, hogy a vágóhídra rohanjunk.

Ravonna fel-alá járkált a légió előtt, csodálta a szabályos sorokat és oszlopokat, amiben álltunk. Odajött hozzánk, belemarkolt zubbonyunkba, megrángatta a kitüntetéseket, néha fehér vigyort villantott ránk. Amikor tovalibbent, az az undok fia odasúgott nekünk, hogy apja ezt ajándéknak szánta, fogadjuk büszkén a tisztességet. Legszívesebben pofon vágtuk volna. Az igazat megvallva sorsot húztunk, hogy ne kelljen az első sorban állnunk, ahol szemtől-szembe láthatjuk azt az embert, aki elkezdte ezt az őrült háborút. Itt már valószínűleg sejted, hogy velem mi történt.

Nos, rövidebbet húztam. És egy pillanat alatt szemtől-szembe találtam magam a királlyal.

(tovább…)

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: