Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘regény’

Mentor egy fekete kőből épített csigalépcsőn haladt lefelé, bokáig érő hamut rúgva szerteszét. A sötétben csak olajlámpása világított, a fénykörben szúrós szagú porszemcsék táncoltak. Mentor nem akart belegondolni, hogy honnan érkezhetett ennyi hamu. Az orra teljesen kiszáradt már és a szája is megtelt a keserű ízzel. Egyetlen fa elemet sem látott sehol. Csak remélni tudta, hogy nem emberek hamvaiban (tovább…)

Read Full Post »

Kiscsillag

Na, akkor elképzelheted azt, amikor megkérdi tőled az időt a fehér nyúl! A panelház árnyékában vagy fél méterrel föléd tornyosul hosszú lábaival, bolyhos fülei a hátára omlanak, öltönymellénye kivágásában szépen megkötött csokornyakkendőt látsz.

Alíz legyen a talpán, aki ebből kivágja magát.

– Szép jelmez – hebegtem megilletődötten.

– Jelmez? Ugyan, micsoda modortalanság – háborodott fel a nyúl – jelmeznek hívni mások… egészségügyi állapotát!

Még én sem értettem ezt az… egészet. Kezdjük kicsit korábban? Életem tizenhatodik életévében földhöz csaptam egy poharat, amikor anyu a sokadik vitánkat zárta úgy, hogy „nagyon gyerek vagy”. Untam már a tankönyvek fölött bámulni a szobám falat minden délután és elegem lett belőle, hogy életem pasija keresztül néz rajtam. Akkor egy mély sóhajjal felemeltem a telefonom, felhívtam Angit, és annyit mondtam neki: „igazad volt, tényleg változtatnom kell.” A sors fogaskerekei mozgásba lendültek.

(tovább…)

Read Full Post »

A színpadon egy csapat érzéki színész állt, akik gyönyörűen vonaglottak vajszínű vászontunikájuk alatt, és azt hitték, hogy ők igazán értik Jézust. Azt a fajta értelmezést adták elő, amely lerántaná a leplet egy megváltóról, akiben milliók hittek évezredeken át, és azzal az önhittséggel vádolják az Istent, amit épp elkövettek a színpadon. A Madarász széles mosollyal bámulta őket, és nem tagadta, mennyire élvezte a játékot.

Krisztust nő játszotta. Épp háttal térdelt a közönségnek az olajfák hegyén fohászkodva, hamuszürke haja egyenesen terült szét a vörös posztón – a szín szinte lobogott a színpadon – és a ruha félig lecsúszott vállairól, bő hullámokba gyűlve lapockáján. A tanítványokat játszó férfiak a reflektor fénykörén kívül, félig árnyékban pörögtek, forogtak, és Krisztus tárt karokkal állt fel.

Szűk fénykéve éledt Krisztustól balra, és a keresztúton Júdás tűnt fel hófehér, makulátlan selyemingjében. Ahogy táncolt, be-betoppant a fénybe, ingje megvillant, káprázatos látványt nyújtva. A fény és Júdás megindultak Krisztus felé, a sötétben masírozó katonák lábdobogása hallatszott, és mikor Júdás és Krisztus fénye összeért, Júdás Krisztushoz lépett, kámzsaszélű dekoltázsába markolt, magához rántotta és szájon csókolta. Nem az üdvözlők csókjával, hanem az olcsó pornószínészek nyelvháborújával. Arrogáns és diadalmas arccal lökte el Jézust, és ő a fenekére esett. Fekete köpenyes légiósok vették körbe.

(tovább…)

Read Full Post »

A szálka

Corvin: Forradalom (részlet)

Gábor egy ismeretlen, fehér szobában ébredt, fákra néző ablakkal. Egyedül feküdt egy fertőtlenítő szagú ágyban, durva vászonágynemű alatt. Szédült, kábának érezte magát, és gondolkodni sem bírt. Valami nincs rendben – ismételte a fejében egy megakadt gondolat, de nem tudta, hogy miért. Egy örökkévalóságnak tűnő fél óra telt el, mire rájött, hogy neki nem kéne itt lennie. Egy buliba indult el. Igen, emlékszik, hogy felöltözött, melegítettek a haverokkal, emlékszik, hogy amint kilépett a házból, videobeszélgetést kezdeményezett a barátnőjével… Villamossal akartak menni…

Bevillant egy arc, amit nem ismert fel, de valamiért döbbenetes gyűlölet fogta el. Széles állkapocs és kopasz fejbőr, ennyi maradt meg, és az emlék nyomban szertefoszlott, és nem tudta újra felidézni. Ekkor megmozdult. Fel akart ülni, de jobb keze nem válaszolt. Legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna.

Finom, bonyolult, mégis rutinná vált mozdulat megtámaszkodni magad mellett. Keze ehelyett irányíthatatlanul megrándult, és a támasztékára számító Gábor visszazuhant a párnák közé. Valami nincs rendben – ismételte a gondolat.

Az egész jobb keze zsibbadt. Egyszerre tűnt hidegnek és forrónak. A válla valami eszméletlenül fájt! Csak most ismerte fel, pedig a kín egész eddig ott lüktetett. Sikoltani akart, szája hatalmasra nyílt, álla megreccsent, de nem jött ki hang a torkán. Valahol egy műszer csipogni kezdett, és a következő pillanatban a fájdalom eltűnt, kellemes, kókadt zsibbadás váltotta fel.

(tovább…)

Read Full Post »

Hogy egy írónak mi számít nyersanyagnak, azt mindig az adott regénye határozza meg. Örvény: Holdfényből rongyvirág című történetem főszereplője egy győri tinédzserlány, neve nemes egyszerűséggel Kiscsillag. Magasra raktam vele a lecet, és rengeteg munkámba kerül, hogy fel tudjak nőni hozzá.

Könnyű felkészülni egy transzhumanista science-fiction építészétére, vagy felépíteni egy tudóst logikus elméletekből, de mennyire nehéz hagyni, hogy az érzelem apró kis csírái kivirágozzanak bennem: észre venni a mellkasomban felröppenő szikrákat, tudatosítani, amikor a szorongástól megdermed a bőröm, és elfogadni, hogy ilyenkor egy magabiztosságtól meleg és kemény érintés elűzheti a bajt.

Ahhoz, hogy meg tudjam írni Kiscsillagot, újra fel kell vennem a kapcsolatot a bőrömmel, a hajammal, a számmal, meg kell tanulnom beszélni illatok, fűszerek és szövetek nyelveit. Le kell fognom magamban a vad elméletalkotót, és vakon bízva kell követnem a számomra oly apró kis spontán érzelmeket, amik egy akadémikus elmének csak göröngyök az úton, amikben folyton megbotlik. Hagynom kell őket élni a saját kis életüket, növekedni, hogy megerősödjenek és önállóvá váljanak.

Alázat, ez a szó jár a nyelvemen. Igen, egy pszichológushallgató író férfinak alázatra van szüksége, hogy beismerje, hogy egy vágott nyelvű tinédzserlány mennyivel előtte tart az érzelmekben. És közben vissza kell fognom magamban a racionális férfit, hogy engedje őt kísérletezni és hibázni, mert hát, korából fakadva: ez a dolga.

A tanulságai kemények, és gyönyörű gondolat, hogy a regény befejeztével is velem maradnak.

Ha te író vagy: ki volt neked a legnehezebb karakter, akit valaha írtál? Miért?

Ha olvasó: milyen karakter tetszett neked a legjobban? Hasonlít rád? Vagy ellentéted?

Read Full Post »

– Igen, doktorúr, volt rosszullétem. Ezúttal a barátom születésnapján.

Ehelyütt eltekintek attól a ténytől, hogy gyakorlatos pszichológus hallgató vagyok, és hogy ezt hárman magyarázták el a kliensnek. Oka van annak, hogy nem akar tudomást venni róla.

– Le tudná írni, hogy mit ért rosszullét alatt?

– Elszorul a torkom, görcsöl a gyomrom. Izzadok és ver a szívem.

– El tudná mesélni, mi történt legutóbb?

Egy egyszerű tény az intelligenciáról: minél intelligensebb egy élőlény, annál több dologtól tud félni. Egy bogár, ha meglátja a madarat, megijed. A gazella már okosabb, számára elég, ha érzi az oroszlán szagát, és már be sem teszi a lábát a területére. Szép teljesítmény, ha a túlélésedről van szó. Aztán jött az ősember, és nagyot dobbantott: képessé vált elképzelni a veszélyt akkor is, ha semmilyen szinten sem érzékelte. Képessé vált felkészülni arra, hogy érzékelni fogja, képes volt félni attól, hogy félni fog. El tudod képzelni, mekkora hatalom ez, ha a tápláléklánc kellős közepén hullahoppozol gazellabőr szoknyában?

– …És akkor rámtört az a szédülés, meg fuldokoltam. Úgy éreztem, hogy azonnal el kell húznom onnan… Doktor úr, ez természetes?

– Ki volt még ott a party-n? – kérdezem válasz helyett.

– Néhány barát.

– És még?

Egy egyszerű tény az evolúcióról: lassabban fejlődik, mint a kultúra. Az intelligens félelem ma is bennünk van. A hormon ugyanaz. Csak az algoritmus nem működik a betondzsungelben. Manapság szorongásnak hívjuk. Az európai oroszlán már kipusztult, és most a noradrenalin és a kortikoszteroidok egy bevásárlóközpontban vagy az élettársunk szülinapi buliján törnek ránk. És akkor elővigyázatosan továbbállunk, mondjuk a fürdőbe menekülve, rosszullétet szomatizálva, amire aztán az élettársunk bánatos arccal feloszlatja az ünnepséget, csak hogy velünk lehessen.

– Hát… az igazat megvallva… hát ott volt még a pasim exe is.

Győzelem az élet felett, az intelligens félelemmel. Sokkal hatékonyabb, mintha megpróbálnád vele megbeszélni.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: