Az atya mosolyogva állt temploma ajtajában és szétnézett a macskaköves téren. Frissen felszentelt pap lévén aligha mert volna álmodni róla, hogy ekkora nyájat és felelősséget kap a kezébe. Elődjének csúnya bukása azonban megkövetelte, hogy hamar, nagyon hamar találjanak egy új pásztort, aki terelgeti a hívőket. Szétnézett a ragyogó napsütésben, és már épp fordult volna meg, mikor egy karcos férfihang szólt rá.
– Hát, nem irigylem, atyám – mondta. A férfi a templom lépcsőjénél támaszkodott a falnak. Rövid, motoros bőrdzsekit viselt, fekete farmerrel és magas szárú csizmával.
A fiatal pap békésen széttárta a kezét, és mosolyogva visszakérdezett.
– Ugyan, miért nem, fiam?
A templomi etika könnyedén figyelmen kívül hagyta, hogy a bőrdzsekisnek már őszült a halántéka.
– Súlyos a helyzet – állapította meg a férfi, akiről mintha úgy rémlett volna, hogy egy professzor a helyi egyetemen.
A pap beletörődően vonta meg a vállát, anélkül, hogy bármi gondolatot is fecsérelt volna az ügyre.
– Mindenkinek megvan a maga keresztje, gyermekem. Úgy lesz, ahogy Isten akarja.
– Áhhá – mondta a Professzor, mint aki tetten ért valakit. (tovább…)
Hollódombi 