Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘ars poetica’

Ebben a pillanatban a világ ezernyi városában milliónyi tudós dolgozik kutatásán. Véleménye szerint eredményei egy szikrányival javíthatnak a világon, megtehetnek, vagy akár megkezdhetnek egy lépést a kultúrák javításában. Aztán közlik az eredményeiket – publikálják egy tudományos folyóiratban, interneten, hírlevelekben, előadásokon. Beillesztik a rendszerezetlen tudás egy olyasfajta kaotikumába ahol lehetetlen meglelni – az egyetlen tűt a tűgyárban. A szabadon hozzáférhető végtelen tudás átka.

Tudás birtokában akkor vagyunk, ha valamely gondolkodási eredmény valamilyen módon, valamekkora körben közkinccsé vált. Bármely adat és absztrakt összefüggés továbbadatlan formában nyersanyag marad.

– Hantos Lajos

Hantos Lajos gondolatai egyébként egybe vágnak Csíkszentmihályi háromtényezős kreativitáselméletével. Tudni illik: hogy a kreativitás nem egy egyszerű kapacitás, hanem társadalmi kapcsolatokban lelhető fel. Ha elkészült egy innováció a maga tartományán belül, még el kell azt ismernie a szakértői körnek és csak utána válhat a kultúra részévé az egyénben. A művészet, és főképpen pedig az irodalom, feladata az, hogy az író az általa ismert tudást rendszerezze, értékítéletével megtöltse, és közkinccsé tegye: integrálja a társadalom közös, kanonikus tudásába. Mert a tudás… nem, nem a közhelyet akartam mondani. A tudás befektetés. A tudás tőke.

Kíváncsi vagyok, hányan tudják, mit mondott Focault arról, hogy a vezető erők által létrehozott tudás hogyan válik a hatalomgyakorlás eszközévé; vagy arról, hogy Gramsci szerint napjaink hegemóniáját nem az elnyomás, hanem a konszenzus hozza létre. Valószínűleg olvasóim közül csak azok, akik bejártak velem ezekre az órákra. =) Viszont, ha azt kérdezem, hányan olvasták az 1984-et Orwelltől, több kezet látnék a levegőben. A duplagondol, az újbeszél a fenti társadalomtudományos tételek pontos leképeződése a művészetben. Vagy vajon hány anime-rajongó ismerhette meg az öregedő fogyasztói társadalmak szociológiai problémáját a Solid State Society című sociofiction remekműből?

A fentiek ismeretében tehát, nekem két következtetésem van: az első, hogy az igényes fikciónak konkrét szerepe van egy társadalom fejlődésében, hisz a kulturális tőkét növeli, fogalmi keretet ad intellektuális problémák megoldásához. (Arról ne is beszéljünk, hogy az érzelmi vagy életvezetésiekkel mennyi jót tesz!) A másik az, hogy az írónak kötelessége élnie, tanulnia, látnia – ha át akar valamit adni, hát gyűjtögessen!

2011. 01. 26.

Read Full Post »

Szóval, ahelyett, hogy dolgoznék, azon gondolkozom, hogy mi az eredetiség. Majdnem írtam belőle egy hosszú blogposztot, de azt hiszem, ez a téma még nem készült fel arra, hogy teljesen a nyilvánosságra kerüljön. Úgyhogy inkább megírom röviden.

Szóval van-e új a nap alatt? Ez az a téma, amit minden író átrágott már életében hatvanszor. Először jön az, hogy nem, nincs, mert véges számú téma és dramaturgiai forma létezik. Hamlet anyjának újraházasodása ugyanúgy Árulás, mint az, hogy Zordon lelöki Mufaszát a szikláról. Aztán jön a felismerés, hogy egy oroszlánfalka élete és kapcsolata a körülöttük élő világ természetes egészségével nem ugyanaz, mint egy uralkodói család élete egy politikailag és erkölcsileg megosztott világban, ahol a királyfi nincs felkészülve rá, hogy a saját arcképére formálja a világot.

Már csak azért sem lehet minden téma régi, mert olyan új dolgokat fedezünk fel a világról, olyan új irányokba fejlesztjük a kultúránkat, amik azelőtt soha nem voltak lehetségesek, és ezzel teljesen új területeket adunk az irodalomnak.

Akkor mi az eredetiség?

(tovább…)

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: