Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Örvény’

Kiscsillag

Na, akkor elképzelheted azt, amikor megkérdi tőled az időt a fehér nyúl! A panelház árnyékában vagy fél méterrel föléd tornyosul hosszú lábaival, bolyhos fülei a hátára omlanak, öltönymellénye kivágásában szépen megkötött csokornyakkendőt látsz.

Alíz legyen a talpán, aki ebből kivágja magát.

– Szép jelmez – hebegtem megilletődötten.

– Jelmez? Ugyan, micsoda modortalanság – háborodott fel a nyúl – jelmeznek hívni mások… egészségügyi állapotát!

Még én sem értettem ezt az… egészet. Kezdjük kicsit korábban? Életem tizenhatodik életévében földhöz csaptam egy poharat, amikor anyu a sokadik vitánkat zárta úgy, hogy „nagyon gyerek vagy”. Untam már a tankönyvek fölött bámulni a szobám falat minden délután és elegem lett belőle, hogy életem pasija keresztül néz rajtam. Akkor egy mély sóhajjal felemeltem a telefonom, felhívtam Angit, és annyit mondtam neki: „igazad volt, tényleg változtatnom kell.” A sors fogaskerekei mozgásba lendültek.

(tovább…)

Read Full Post »

Hogy egy írónak mi számít nyersanyagnak, azt mindig az adott regénye határozza meg. Örvény: Holdfényből rongyvirág című történetem főszereplője egy győri tinédzserlány, neve nemes egyszerűséggel Kiscsillag. Magasra raktam vele a lecet, és rengeteg munkámba kerül, hogy fel tudjak nőni hozzá.

Könnyű felkészülni egy transzhumanista science-fiction építészétére, vagy felépíteni egy tudóst logikus elméletekből, de mennyire nehéz hagyni, hogy az érzelem apró kis csírái kivirágozzanak bennem: észre venni a mellkasomban felröppenő szikrákat, tudatosítani, amikor a szorongástól megdermed a bőröm, és elfogadni, hogy ilyenkor egy magabiztosságtól meleg és kemény érintés elűzheti a bajt.

Ahhoz, hogy meg tudjam írni Kiscsillagot, újra fel kell vennem a kapcsolatot a bőrömmel, a hajammal, a számmal, meg kell tanulnom beszélni illatok, fűszerek és szövetek nyelveit. Le kell fognom magamban a vad elméletalkotót, és vakon bízva kell követnem a számomra oly apró kis spontán érzelmeket, amik egy akadémikus elmének csak göröngyök az úton, amikben folyton megbotlik. Hagynom kell őket élni a saját kis életüket, növekedni, hogy megerősödjenek és önállóvá váljanak.

Alázat, ez a szó jár a nyelvemen. Igen, egy pszichológushallgató író férfinak alázatra van szüksége, hogy beismerje, hogy egy vágott nyelvű tinédzserlány mennyivel előtte tart az érzelmekben. És közben vissza kell fognom magamban a racionális férfit, hogy engedje őt kísérletezni és hibázni, mert hát, korából fakadva: ez a dolga.

A tanulságai kemények, és gyönyörű gondolat, hogy a regény befejeztével is velem maradnak.

Ha te író vagy: ki volt neked a legnehezebb karakter, akit valaha írtál? Miért?

Ha olvasó: milyen karakter tetszett neked a legjobban? Hasonlít rád? Vagy ellentéted?

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: